Szabó László – a lány

nem felejtem el azt az estét
kedves a lányod vézna testét
kitárva
az ajtó s az ablak félig a párna

a paplan és megannyi női holmi szét
a lányszobában a melle szép
volt a szemhéja
zárva csak a pilla rebbent néha

úgy mintha látna
a sűrű fátylon át s parázna
vágyak gyötörtek szívem
aztán megmentettél talán azt hiszem

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Szabó László Szabó László szerint:

    Félreértés ne essék: távol áll tőlem a pedofília (amúgy “a lány” bőven 20 év fölötti volt)! Az alapszituáció tapasztalás, amelyet “továbbgondoltam”.
    A vers afféle fricska, gonoszkodás, (talán kissé nemtelen) bosszú egy szakítási folyamat végén.

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Maszkulin képzelet. 🙂

    1. Szabó László Szabó László szerint:

      …és egy fiatal nő feminin játékai.

Vélemény, hozzászólás?