Sorsomból párolgó

Kihajtogattam ezt a keddet,
akár kockát laponként bontva szét,
a motort kerestem, a rendet,
egy tágabb eszme napi képletét,

téglát, mely úgy része a háznak,
hogy nélküle minden beomlana,
a lakható időt és tágabb jövőt,
amelynek ez a kedd az ablaka,

de nem volt benne más csupán a
szerda, csütörtök, péntek s így tovább,
naptár-rácsok közé bezárva
a sorsomból párolgó túlvilág.

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    “de nem volt benne más”, csak KÉT világ (egy innenső és egy túlnani) — amiként soraidban is, Barátom…

  2. Pethes Mária szerint:

    “naptár-rácsok közé bezárva” de sokszor érzem én is így, drágaIstvándorom! Ölellek: KedvesMarid

Vélemény, hozzászólás?