appendixet írok 
           a világhoz
           görbületén nehéz függeléket
 érintem a végtelent 
 a metszéspontok ott vernek tanyát 
           meeting point a tejúton
 a hazátlan gondolatok találkozó helye 
           ott tán csobban is a szó
 a tunya öröklétben 
           lyukat fúr 
           s ha már feketén tátong
 torkából felbuggyan lomhán az idő 
és köröket fodroz a fáradt mánusok alá 
           végre döccen a vekker
 így tiltakozom én 
 derítem zavaros elegyét a mának 
           hangtalan
           zeng dalom
           zen dalom
 gondolatok nélkül 
           vélt bölcsességgel 
 borotvált pilissel 
 terítem magamra ezt a vonagló világot 
           mint szépanyám tette 
           lyukas harisnyáit stoppolófára feszítette 
 léptekhez igazítom a kusza ösvényeket 
 tán talpam alatt is nemesedhet a rög 
 ha sáfrányszín cseppeket könnyez rájuk 
           köntösöm 

 itatom hát gyolcsát minden repedésnek

________________________________

2009. február 07.