bárhová nézek
mintha kőerdő közepében
porló ágak repedt ölelések
a tükröt salétrom hímezi
és kihalt pillanatok nyomatai
borotválkozás közben
egy idegen szemében

de a szél a fű
és néhány nagyfejű
virág őrzi a táncot
hajol növekszik
átível kacskaringót
majd visszatér
mintha Idő nélkül
horgolná önmagát
a Tér

mozdul a kőerdő is
reccsenve törik az átok
álomból ébredő
királyfi nyújtózik
és cseng-bong
egy elfelejtett
búgócsiga-vár