Rekkenő idill

Almafák.
Az ütődöttje hull.
Pörkölt fű.
Egylovas szekér döcög.
Sok a szilva,
az is potyog
A kukoricás mögött
cefrelét és enyészet.
Kőkemény,
betonszilárd út nyomja a gerincet,
szikkad a napon,
mint az udvar földje.
A lehajló kukoricacsövek
takarásában,
szárnyatlan, röppenő gondolat
távolodik, zötyög
néha-néha aláhull,
felveri a csendet.
Ilyenkor
vendég jön le a fáról.

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    Kíméljük a gerincet, Barátom. 🙂

    1. Ez egy domb gerince, Barátom…
      Kíméljük! 🙂

Vélemény, hozzászólás?