Regula

A mesékből kihajló virágok,
ha másféle regulában állnak,
a zaj lombja nem rejti el a csöndet,
a fény világít és nem vakít.
Az egykor és a van összemosódik,
s kertünk éke, a nagy fehér virág,
konkvisztádor hajó, de a maja
autókon nincs kerék.
Akkor az elme barlangfalán
bölényt festet az indulat,
de valós paták nyomát követve lesz
zsákmányod a vers, viszed
az éhezőknek és együtt gyújtotok tüzet.

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    Betartottad, Barátom.

  2. Pethes Mária szerint:

    ismét lenyűgöztél képiségeddel, Istvándorom. köszönöm a verset lezáró gondolatot, sokáig lehet mellette melegedni. Ölellek: KedvesMarid

  3. Vajdics Anikó szerint:

    Ki voltam éhezve éppen valami olvasásra érdemesre. Jóllakottan térek ágyba. Köszönöm.

Vélemény, hozzászólás?