Pro anima

az új dolgok fényesek

kézbe venni akár egy percre mielőtt
tompulna törne szétperegne mielőtt
belenyilallik tenyérbe a fájás szívbe
az aggodalom hogy a folyton
ismétlődő minták alapján elvész és
kibomlik gubancosodik és marja a
sav lapokban hámlik róla a rozsda
kézbe venni forgatni szólítani
beszélni mint őrült süket füleknek
ringatni rázni szélesre tárni mielőtt
nyithatatlan zár mögé csukódik egy
reggel aztán csak foszlányok
lesznek elemi szálak újra az üresség
kongó falai az idősárkány tátongó
szája egyszerre mind a hét fején
kézbe venni őrködni mielőtt
újabb kapszula kerül az űrbe a vérbe
a kolumbáriumba fehér műmárvány
tábla rajta arany betűkkel örökkévaló

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Szélesre tártad, kedves Kő.

    1. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

      Köszönöm, Tibor!

Vélemény, hozzászólás?