mennék velük (de nem)
előbb megpörgetem
magam

s mikor megállok
amerre nézek
utam éppen arra van

s ha majd e délután
fölébreszti az estet
elalszom
és térképekről álmodok
(mint akinek célja van)

de hajnalban mielőtt
útra kelnék
megpörgetem magam

*

kalapja alatt felhők fészkek
hajszálai közt villámok cikáznak
köpenye rejtek lepkének
esőnek szélnek
mosolya függőhíd bánatok fölött
dallamot dúdol
hullámot vajákol a vízre
tenyerére szöcske ugrik a múltból
reggelenként batyut bont
hogy a nappalt elénk terítse
mérföldkőre ül
maga elé húzza a rétet
szalonnázik
majd elindul mindenfelé
hogy elérjen hazáig

*

jegenyegyertyás szikár halott az út
távoli tornyon csókaröpt-kendő
néhány séta maradt csupán
az elvásott mérföldkőfogak
már nem harapnak
távolodó fecskeszárny eget hasít
szürke dunnából hullik az ősz
bronz-siratóasszonyok bólogatnak
marionettdél