Ügyetlenül rejtőzködsz.
Mintha valaki rád parancsolt
volna, hogy olvadj egybe a tájjal.
Mi elől menekülsz? Félrerajzolt
magányodat nem takarja több,
mint Ádám szemérmét a falevél.
Álnév. Álélet. Állélek. Álhalál.
Valaki helyetted beszél. Hány
réteget kell lebontanod magadról,
mire rátalálsz? Ne gyere közénk,
zúgják reggelente a fák, amíg
gyökeret nem eresztesz, nem
ismerünk. Keress tovább.
És lélegezz. Ki hitette el
veled, hogy nem élsz?
2015. január 20.
Grieg muzsikája és Ibsen Peer Gynt-je a kedvencem.
“félrerajzolt magány”… ismerős.
“Ne gyere közénk,
zúgják reggelente a fák, amíg
gyökeret nem eresztesz”
sokáig visszhangzott ez a gondolat szívemben.
Köszönöm, Mari kedves szavaidat.
“Álnév. Álélet. Állélek. Álhalál.
Valaki helyetted beszél.”
Megszorítottál…
Péter… Tibor…
“Hány
réteget kell lebontanod magadról,
mire rátalálsz?”
Pedig élünk.
Így.