Könnyű ruhájú este volt,
még karton-kékben várt az ég,
az ujjam dallamot dobolt,
és láttam, hogy a friss sötét
mint ölti csillag-köntösét,
a tányér fölött járt kezed,
épp csöndet cseréltem veled,
törve a pillanat neszét,
a világ veled lüktetett,
mert kivárva a szüneted,
evett az asztal és a szék.