Ma nincs vers (fű itt nem terem),
csak az untig ismert dal van.
Refrénjét fújod szüntelen,
és mantrázod: nem vagy bajban.
Ma nincs vers, de holnap lesz-e?
Bátran kiradírozhatod
a kérdőjelet. Nincs messze
a sosincs se, ne játszd a vakot!
Ma nincs vers, s nélküle nem vagy
te sem egészen magadnál.
Félbemaradsz, mert félbehagy
egy sor. Amit nem folytatnál.
_________________________________
Hangzó változat: https://soundcloud.com/tibor-batai/no-verse-today-bodolai-balazs-eloadasaban
“Félbemaradsz, mert félbehagy
egy sor. ”
ez a sor szíven talált… igen, a vers írja a költőt….
bennem is feltámadnak olykor ilyen érzések, amiket a versedben írsz, Tibor… de aztán mégis mindig folytatom. tudod, Saint John Perse-re gondolok, aki 17 példányban adta ki egyik könyvét, és mégis irodalmi Nobel-díjas lett… nem vigasztalásul mondom, de a vers valahogy mindig folytat bennünket. 🙂
Igen, folytat… 🙂
Nagyon köszönöm soraidat (is), drága Mari!
A vers örök folytatás, Kedves Tibor. 🙂 Szeretem ezt a versedet. 🙂
Kedves Vali, nagyon örülök, hogy így érzed; köszönöm jelzésedet!
Ismerem én is ezt a versedet és jó ha itt-ott ismét a lelked elé kerül 🙂 ____ és így igaz, a versek, a sorok, a gondolatok alakítják az alkotóját is, alakítják az egyénit, a karakterest. Rajtad is már látszik, hogy rengetegszer átgyúrmáztak, hogy a tökéletesség csillogjon soraidon 🙂
Hát, ha nem is a tökéletesség, de — talán — az igyekezet, kedves Vincze.
Köszönöm, hogy olvastál és jeleztél!
Az igyekezet gyümölcsöt termett.
Gratulálok, Barátom! 🙂
Köszönlek, Barátom! 🙂