Eleinte hajnalban keltem, hogy
megnézzem, mit írtak az éjfél
után egy perccel föltett vers alá.
Akkor még azt hittem az olvasók is
korán kelnek, mert nyugtalanok,
vajon mit írhatott a vándor nick
név alatt bujkáló egyed, de meglepve
láttam, csupán egy álmatlan
olvasta el, de ő szóra sem méltatta.
Sokáig alszanak, zsörtölődtem.
Vártam. Délig körülbelül már
százszor mentem föl (és jöttem le)
az oldalról, de semmi, viszont már
kilencen fölébredtek (az olvasók
száma!) a szóba jöhető tömegből,
ám valamilyen okból, ők sem
értek rá méltatni engem.
Este 7 óra körül (micsoda érzés!)
megérkezett az első hozzászólás:
ÁTJÖTT.
Akkor még azt gondoltam, ez azt
jelenti, hogy olvasóm barátságba
keveredett művemmel és talán
már együtt iddogálnak valahol.
Éppen ki akartam nyomtatni
(a keretezéshez), ám akkor
megérkezett a második értékelés:
NEKEM IS.
Ez ugyebár azt jelentette, hogy hozzá
is átment! Tanácstalan voltam, nem
értettem ugyanis, miként tud egy
tanyasi emlék pár óra alatt elkurvulni…
5 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves István! Jól megnevettettél! Hát igen, ez az alkotó sorsa ___ türelmetlenül várjuk a visszajelzéseket, de legalább kapunk egy-két tetszikelést, egy-két jó szót: “átjött” meg “nekem is”. Ez is több, mint az, amit akkor kapnánk, ha a polcon porosodna a kötetünk ___ 🙂
“Ez is több, mint az, amit akkor kapnánk, ha a polcon porosodna a kötetünk” — azt hiszem, igaza van Vinczének, Barátom.
Legalább is ezzel biztatom magam, ha földereng az évek óta kéziratban “előkészületben” lévő nyomtatott válogatáskötetem fölöttébb bizonytalan sorsa…
Kedves István! Látod-látod, ha most éjfél után néhány perccel töltötted volna fel, nem csalódtál volna. Éjszakai bagolyként ilyenkor szoktam felnézni a Netre először. Mondhatom ezen alkalommal nem hiába, nem csupán átjött a műved hozzám, hanem még ezen semmitmondó érdektelen megjegyzésen kívül jelentett is valamit számomra. sőt még meg is tudom magyarázni mit. Hiszel abban, amit csinálsz, ez már siker, hiszen az egész világ szubjektív, amit hiszünk úgy is van, erről az Atyaúristen sem képes lebeszélni. Meghalasztani, ugyan meghalaszthat, de addig is féltőn őrizzük tévedéseink.Őszinte vers, ami nagyképű korunkban felettébb becsülendő, meggyőződésem időátállóbb is, mint az üres nagyképűség. Nem akarja megváltani a világot. (Hiszen azt már megtörtént)
Egy szó, mint száz olvasód, jelen esetben én, barátságba keveredett műveddel és együtt iddogálnak Velence egy számozott utcácskájában.
Nos, ironikusnak veszem a versed, jójátéknak’, drágaIstvándorom, és csak annyit mondok, hogy Saint John Perse egyik könyve 17 példányban (jól látod, 17 példányban) jelent meg, mégis Nobel-díjat kapott 🙂 Egyszer egy közös költői estünkön megkérdezte tőlem Baranyi Mester, hogy érdemes-e írni. Azt feleltem, természetesen, mivel abszolút magának ír a költő ember. 🙂 S ha eljut valakihez a gondolata, az különös kegy a sors részéről, de semmiképpen nem motiváló. ölellek: KedvesMarid
Éjfél előtt tizenkét perccel jelentem: ÁTJÖTT!!!