napszakok határvonalán

délben karcsú árnyékot vetett testem
az aszfaltra haladásom egy kéziratban
javított hibához hasonlított a horizontot
tűztem ki célul anyám zsoltárával
biztattam magam átragyogott rajtam
isten tekintete

délután a háztetőn gubbasztott és
egyenletesen lélegzett a szél a csönd
illata belengte a várakozást messziről
jött üzenet lassan közeledett érkezésed
ideje feltartóztattak a napszakok
határvonalán

este a kutyák feldúltan ugatták
szabad társaikat a homályban a táj
rácsodálkozott egy fűszál remegésére
amit a hangya elhagyott mint régi
fényképeken a szeretett ősök arca
elmosódtak a kontúrok

éjjel a szemhéjad rebbenésével
kisodort könnycseppen múlott
a liliomok léte éreztem évezredek
óta követed ajkam ívét és csak
mosolyomért úsztad át viharos
álmaid tengerét

hajnalban az emlékezésben kerestem
támaszt nekidőltem a hitnek hogy
belőled árad az új nap fénye s míg
kezed testemen tévelygett
gondolatban rábíztam titkainkat
a kertben kucorgó kövekre

délelőtt rájöttem csupán azért
maradtam veled ilyen soká hogy
együtt elrettentsük a váratlanul
lecsapó fagyokat nehogy
tönkretegyék a gyümölcsfák alig
megfogant terméseit

Kategóriák: Vers.

10 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    “nekidőltem a hitnek hogy
    belőled árad az új nap fénye”

    Elrettentettétek, Mari…

    1. Pethes Mária szerint:

      A szüret majd igazolja vagy cáfolja, sikerült-e elrettenteni a fagyot, Tiborom 🙂

  2. Lucskai Vincze szerint:

    Jó volt a napszakok határvonalán elidőzni Veled 🙂

    1. Pethes Mária szerint:

      Köszönöm, Vincze, hogy így érezted. 🙂

      1. Lucskai Vincze szerint:

        … és persze itt is köszönöm a “maszkom” alattit 🙂

        1. Pethes Mária szerint:

          Köszönettel én tartozom, amiért a TÓban olvasható a versed, Vincze.

  3. Gősi Vali szerint:

    szép, szeretem ezt a verset is 🙂

    1. Pethes Mária szerint:

      Drága Valikám, köszönöm, hogy így lehet… ölellek <3

  4. Nemeti Vas Katalin szerint:

    Idézni akartam belőle, aztán rájöttem nem szabad kiemelni, legfeljebb egy az egyben, az egészet, de azt meg minek? Így hát újra és újra olvasom, mert ezek a sorok “olyanok”. Külön hálás vagyok a sok-sok alliterációért, tudod, hogy imádom! 🙂 VERS, a javából! Mp. Vacskád

    1. Pethes Mária szerint:

      😀 jót kacagtam hozzászólásod első mondatán. köszönöm, hogy újra és újra olvasod… az alliterációkat eddig észre sem vettem, csak most, hogy mondtad… a csudába, akkor nem tudatosak voltak 🙂 ömp444444444444444madarad

Vélemény, hozzászólás?