Mit látsz, túl a tű fokán

tű foka

mit látsz
túl a tű fokán
ha már bömböl a homok
és dűnébe vájja fodrát
vörös fájdalmát
mit látsz
túl a tű fokán

ha dalra fakad
és sír
mint görnyedt szekér
cipelve érzelmek lomját
tengelyén
és félelmet verejtékez már
a magányos tüskebokor
az eszelős
óh ne vedd zokon
tövében mint roskadt gálya
vén hollónak árnya

csipkebogyó
fekete jég háza
testre égetett billog
meddig silányítod
részeg korongon
serceg elhaló hangom

hagyom

de mégsem hagyom
zúgjatok hát harsonák
lépjek át a tű fokán
és kitalálom a Szaharát
a vánszorgó karavánt
és áthajtom a tű fokán
az élet minden
panaszát

2006.01.21.

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    Úgy legyen, kedves Vincze — a lehetetlen megkísérlésénél / megkísértésénél aligha képzelhető el izgalmasabb vállalkozás.

  2. Lucskai Vincze szerint:

    Vállalni kell még ebben a korban is az “izgalmas” dolgokat! 🙂

Vélemény, hozzászólás?