Mintha kézenfekvő lenne

Ismerős, ahogy kaptatok
lépcsők végeláthatatlan
során. Azt a pillanatot
is számtalan változatban

megéltem – és jó előre –,
amikor majd felismerem.
Már bárki közeledőre
simán föltenném mindenem,

hogy aztán el is veszítsem
rendre a magammal kötött
fogadásokat, hiszen
még véletlenül sem ő jön

szembe, fentről ereszkedve.
Mikor belátnám: nincs remény,
mintha kézenfekvő lenne,
egy fordulóból lép elém.

9 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    Örülök, kedves Vali.
    Köszönöm jelzésedet! 🙂

  2. Vajdics Anikó szerint:

    Ez bizony jó vers. Én is szeretem.

    1. Bátai Tibor szerint:

      Jólesik, hogy, kedves Anikó.
      Köszönöm jelzésedet!

  3. “egy fordulóból lép elém.” Mégiscsak… Üdv. Barátom.

    1. Bátai Tibor szerint:

      Igen, mégiscsak…
      Köszönlek, Barátom!

  4. Pethes Mária szerint:

    “bárki közeledőre
    simán föltenném mindenem,

    hogy aztán el is veszítsem
    rendre a magammal kötött
    fogadásokat”

    ez eltalált rendesen, Tibor… Ölellek: Mari

  5. Bátai Tibor szerint:

    Örülök neki, drága Mari; köszönöm soraidat!

  6. Kőhalmi Ildikó szerint:

    Ha lemondasz róla, megkapod – állítólag.

Vélemény, hozzászólás?