Menhir

elhagyott elvesztett odadobottak köröznek mint az őrült
ahogy eggyé esnek mind maga figyeli a szemét vizslatja
torkát miközben épp a hátát tetoválják a láz kiüti kezéből
a tükröt forog nem tudhatja mit fog viselni milyen ábrát
befelé néz a bőre alá mennyi kíváncsiság vész oda máris
madárvergődés tömbhalál a szellem védőpajzsa elreped
mennyi transzparens identitás ostobaság kishitűség és
félelem mindig a félelem ezredszer is a félelem múlhat
bármennyi idő kőrengetegből a vaskorba évszázadokkal
később még mindig olvasatlan szöveg idegen írásjelek
rosette-i kövek meteorraja az űrből elégnek mielőtt bárki
megfejthetné a távoli jövő üzeneteit nem leszünk itt mire
szükség lehetne írástudókra vagy akár csak egy érzést
felidéző drótok nélküli lényre egy szóra egy madárra egy
fára az istenek belehalnak a hitetlenségbe álságos üres
szertartásainkba a felsőbbrendűség sugárzása hirosimává
égeti a tengert naprendszer harmadik bolygó ground zero

Kategóriák: Vers.

8 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    “vagy akár csak egy érzést
    felidéző drótok nélküli lényre”

    remélem, nem így lesz…

    1. Kőhalmi Ildikó szerint:

      Mi már nem éljük meg… De a többieknek se mindegy. (én meg ezt remélem)

  2. Vajdics Anikó szerint:

    “a felsőbbrendűség sugárzása hirosimává
    égeti a tengert”

    De talán még ott él valahol egy rezervátumban szerényen, nem szembeötlően egy elfeledett lény, amit alázatnak neveznek. Az istenek is újraszülethetnek.

    1. Kőhalmi Ildikó szerint:

      Néha nem vagyok optimista. Lehet, hogy él szegény, de ha előmerészkedik, majd jól agyonverik a többiek. De legyen igazad!

    1. Kőhalmi Ildikó szerint:

      Köszönöm! Mostanában bírom a sziklatömböket.

  3. Kovács József Hontalan szerint:

    Hatalmas SzabadságKŐ! Máriám elküldte levélben ezt a versedet, így ismét a bevált módszerhez folyamodom, neki diktálom neked szóló szavaimat. Ő azt írta: Megalitikus vers… még nem tudom, mit jelent pontosan, de utána nézek (bár kissé nehézkesebb mint számítógéppel). Én egyszerűen azt mondom, hatalmas látomás ez a versed! Minden sorában új és új kifejezési módok, megszemélyesítések meglepetése vár. Szeretettel olvasom újra és újra. Hontalan

    1. Kőhalmi Ildikó szerint:

      Köszönöm! Sokat jelent ez nekem.

Vélemény, hozzászólás?