egyetlen mondatot
a nyelved hegyén tartva
juss a túlsó partra
át a túlsó partra
és mondd ki végre ott —
egy magyar mondatot
csak legyen aki hallja
s húzhatod szárazra
a biztos szárazra
– hisz célba ért – csónakod
forradalmas napok
takarva avarba
mégis összerakta
végül összerakta
a sors azt a mondatot
Nyelvünkre venni mint ostyát… azt a sors által összerakott mondatot.
Köszönöm a gyönyörű hasonlatot, drága Mari!
Tibor! Emelem kalapom! 🙂
Köszönöm figyelme(ssége)det, kedves Vincze!
Csak néhány szó és mégis!
Üdv. Barátom.