megerősítés

emléked hegyek közötti visszhang verődsz
bennem ide-oda hogyan és mikor történt a
nagy átváltozás te madár nélküli dal lettél
ajtó nélküli ház én csillagját vesztett döcögő
göncölszekér de már tudom ahhoz hogy
bármilyen formában létezhess nélküled is
meg kell maradjak annak ami veled voltam
világra nyíló ablaknak

Kategóriák: Vers.

9 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    Sikerült, drága Mari.
    Az vagy, az maradtál.

    1. Pethes Mária szerint:

      Óóó, mennyi út, mennyi gödörnehézség volt ezelőtt… és azt hiszem, ezzel még nincs vége… folyton visszatér a kétség… köszönöm, Tibor… Ölellek

  2. Kőhalmi Ildikó szerint:

    “nélküled is
    meg kell maradjak annak ami veled voltam”

    Tudod, hányszor eszembe jut? És tudod, hogy tartom magam hozzá?

    1. Pethes Mária szerint:

      Tudom, vagy legalábbis azt hiszem… alig várom, hogy jöjjön a tavasz veled 🙂

  3. Mityka szerint:

    “…a házamon te vagy az ablak…”

      1. Pethes Mária szerint:

        Jaj, most esett le a tantusz, mire utaltál… Óvakodó-dra 🙂 “ígéret vagy, mint a jászol” Köszönöm, Mitykám. Kitüntetés nekem, összecsendülni veled. Ölellek: Madárlány

    1. Pethes Mária szerint:

      Köszönöm, hogy ez a gondolatom a szívedbe szaladhatott.

Vélemény, hozzászólás?