majd akkor lesz vége amikor rájössz
egy bábuval hálsz aki maga akar dönteni
sorsáról de ez ugyebár képtelenség
szemüregébe fecskéket látsz hazatérni pedig
csak álmai szigetét pettyezi íriszére a vágy
testében ahová aludni térsz a keserűség lakik
és izgalmas játékokat ígérő ujjai felforgatják
nyugalmadat inkubátorölelést nyújt a karja
aminek semmi köze az igazi melegséghez
és ahogy közeledsz a szívéhez egyre távolodik
a városa egyre kisebb lesz az országa s te úgy
áhítozol megérteni az idegen nyelvet
amit ott beszélnek mint rab madár
a kalitkán kívüli magok után
majd akkor lesz vége amikor a végtelen eléri
a benned rejtegetett vallomást pedig már
nem bizonyosság hogy a temetetlen él
mert a tehetetlen sokkal inkább halott
és hiába hárfázza ujjad a hátára selyem bőr
nincs hozzád fogható hiába lélegezteted
szájon át belé a boldogságot a megadott ütemben
minden ötödik szívmasszázs után egy fújás
ha ő sorscsapásaiban szeret tetszelegni
hiába szabadítod rá szabad terveid
hogy ujjongva virrasszanak kívánságai felett
ha számára a legnagyobb szabadság azt jelenti
boldogtalannak illik maradni életkora ezt várja tőle
mert ez a korszak egyébként is a panaszkodásé
majd akkor lesz vége amikor képes leszel
kilégzéseitek határát meghúzni és a virágaitól
megfosztott kertbe egyetlen szóba száműzni
emlékét és amikor a csobogó csend már nem szitálja
nevét és a megkergült világidőben a nyugalom
imamalmai az om mani padme hum önkívületéig
pörgetnek és megváltoztatod a jelszavad:
fényességes-nyaram helyett
árnyék-vagy-szívem-falán
“a virágaitól
megfosztott kertbe egyetlen szóba száműzni
emlékét”
Vers és Élmény… – igazi szimbiózisban… Ölellek, köszönöm!
Drága Valikám, én köszönöm, hogy merengésemben alámerültél… Ölellek: Marid
Ezt nagyon megírtad, Marim!
Ölellek!
Drága Ibikém, itt volt az ideje
ki kell piszkálni azt a lelkembe beszakadt tövist. Ölellek: Marid
Megindítóan mély.
Majd akkor…
Vége?
Köszönöm, Tibor… végét kell vetni. muszáj. aki azt mondja, kénytelen a boldogtalanságot választani, arra kár fecsérelni az időt. tovább kell lépni. a tanulságokat le kell írni, hogy más okuljon az én káromból
Ölellek: Mari
Nagyon eltalált vers… Először ki akartam emelni, de ismét rájöttem az egészet kellene idetenni, mert minden sora igazság és nagy bölcsességek magvai vettettek el minden sorban
némelyik már be is érett, mások még épp csak kikeltek, de mégis így teljes, így egész, így hatalmas… Ölellek szeretettel és mp. 
Vacskád
Drága Vacs, köszönöm fellelkesült szavaidat terápiás versem alatt
ölellek, végtelen szeretettel. ömp44444444444444kárókatonád
Mária, a felütésről az jutott eszembe, amikor azt álmodtam, hogy egy hulla fekszik mellettem az ágyban. Szörnyű érzés fogott el, na de milyen az álom: a követlező pillanatban azt láttam, hogy a hullának hajcsavaró van a fején. Jó lenne valami hasonlóval legördíteni a szívemről a versed súlyát, de nem jut jobb eszembe, mint ez a Beatles-szám és benne a gyógyító szöveg: Jai guru deva, om.
https://www.youtube.com/watch?v=7If-T3cImhE
Huh, borzalmas lehetett… én biztos sikoltozva ugrottam volna ki az ágyból… és megfejtetted? köszönöm a gyógyzenét