majd akkor

majd akkor lesz vége amikor rájössz
egy bábuval hálsz aki maga akar dönteni
sorsáról de ez ugyebár képtelenség
szemüregébe fecskéket látsz hazatérni pedig
csak álmai szigetét pettyezi íriszére a vágy
testében ahová aludni térsz a keserűség lakik
és izgalmas játékokat ígérő ujjai felforgatják
nyugalmadat inkubátorölelést nyújt a karja
aminek semmi köze az igazi melegséghez
és ahogy közeledsz a szívéhez egyre távolodik
a városa egyre kisebb lesz az országa s te úgy
áhítozol megérteni az idegen nyelvet
amit ott beszélnek mint rab madár
a kalitkán kívüli magok után

majd akkor lesz vége amikor a végtelen eléri
a benned rejtegetett vallomást pedig már
nem bizonyosság hogy a temetetlen él
mert a tehetetlen sokkal inkább halott
és hiába hárfázza ujjad a hátára selyem bőr
nincs hozzád fogható hiába lélegezteted
szájon át belé a boldogságot a megadott ütemben
minden ötödik szívmasszázs után egy fújás
ha ő sorscsapásaiban szeret tetszelegni
hiába szabadítod rá szabad terveid
hogy ujjongva virrasszanak kívánságai felett
ha számára a legnagyobb szabadság azt jelenti
boldogtalannak illik maradni életkora ezt várja tőle
mert ez a korszak egyébként is a panaszkodásé

majd akkor lesz vége amikor képes leszel
kilégzéseitek határát meghúzni és a virágaitól
megfosztott kertbe egyetlen szóba száműzni
emlékét és amikor a csobogó csend már nem szitálja
nevét és a megkergült világidőben a nyugalom
imamalmai az om mani padme hum önkívületéig
pörgetnek és megváltoztatod a jelszavad:
fényességes-nyaram helyett
árnyék-vagy-szívem-falán

Kategóriák: Vers.

10 hozzászólás

  1. Gősi Vali Gősi Vali szerint:

    “a virágaitól
    megfosztott kertbe egyetlen szóba száműzni
    emlékét”
    Vers és Élmény… – igazi szimbiózisban… Ölellek, köszönöm!

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Drága Valikám, én köszönöm, hogy merengésemben alámerültél… Ölellek: Marid

  2. Avatar lukacsibolya szerint:

    Ezt nagyon megírtad, Marim!

    Ölellek!

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Drága Ibikém, itt volt az ideje 🙂 ki kell piszkálni azt a lelkembe beszakadt tövist. Ölellek: Marid

  3. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Megindítóan mély.
    Majd akkor…
    Vége?

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm, Tibor… végét kell vetni. muszáj. aki azt mondja, kénytelen a boldogtalanságot választani, arra kár fecsérelni az időt. tovább kell lépni. a tanulságokat le kell írni, hogy más okuljon az én káromból 🙂 Ölellek: Mari

  4. Nemeti Vas Katalin Nemeti Vas Katalin szerint:

    Nagyon eltalált vers… Először ki akartam emelni, de ismét rájöttem az egészet kellene idetenni, mert minden sora igazság és nagy bölcsességek magvai vettettek el minden sorban 🙂 némelyik már be is érett, mások még épp csak kikeltek, de mégis így teljes, így egész, így hatalmas… Ölellek szeretettel és mp. 🙂 Vacskád

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Drága Vacs, köszönöm fellelkesült szavaidat terápiás versem alatt 🙂 ölellek, végtelen szeretettel. ömp44444444444444kárókatonád

  5. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    Mária, a felütésről az jutott eszembe, amikor azt álmodtam, hogy egy hulla fekszik mellettem az ágyban. Szörnyű érzés fogott el, na de milyen az álom: a követlező pillanatban azt láttam, hogy a hullának hajcsavaró van a fején. Jó lenne valami hasonlóval legördíteni a szívemről a versed súlyát, de nem jut jobb eszembe, mint ez a Beatles-szám és benne a gyógyító szöveg: Jai guru deva, om.
    https://www.youtube.com/watch?v=7If-T3cImhE

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Huh, borzalmas lehetett… én biztos sikoltozva ugrottam volna ki az ágyból… és megfejtetted? köszönöm a gyógyzenét 🙂

Vélemény, hozzászólás?