üres terem kong visszhangzik
emlékek kergetőznek benne
már csak itt láthatlak kedves
múltunk szálait visszafejtve

lebegő pókfonál érintésed
megcsiklandoz láthatatlan
ó ha még egyszer megölelnél
lángra lobbanna mi valaha voltam

hallgatok s te megszólalsz bennem
beköltöztél hogy kijöjjek végre
szabadulni sustorgó sötétből
együtt zuhanni vissza a fénybe