nem ébred
mozdulatlan
levegőre nincs már
szüksége
sem rám
békés
túl van kínon
álmon
halálon
előtte az élet
a megismerés
én nem érthetem
fel nem foghatom
míg lélegzem
ébredek
mozdulok
békétlen
kínlódva
álmatlanul
mert szükségem van rá
még előttem
a halál
az ismeretlen ismerős
mosolyogni fog
szárnyai lezárják szemem
és végre látok
4 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Még előtted.
És az élet is.
(Talán a fölkészülésé, arra ami szintén előtted.)
Köszönöm kedves Tibor, hogy benéztél hozzám.
ezek a rövid sorok, mint célzott lövések… fokozzák a fájdalmat
ölellek
énisénis
lassított sortűznapok. apránként falnak fel. köszönöm, h nálam jártál.
ölellek
énisénis