hajlataid hajlékot adnak íveimnek
pogány ösztön ujjong véredben
örömteli vágyad orkánja
beszakítja az üdvösség kupoláját
azután súlytalanul sétálunk
csillagtársulások szabad terein
gallyak közül kicsikart ég kékjét
lengeti lankadatlanul a sálam
testékszerként viselem
intim helyeken a csókod
ízétől a nyár után sóvárgó
ősz totál részegen énekel
A betyárját… ez aztán tényleg lankadatlan:) Az ősz meg bizonyára szüreti bálban volt, azért lett totál részeg:) Irtó jók a megszemélyesítéseid, a hasonlataid, hogy az alliterációkról már ne is beszéljek! Na, így kell ezt:) Nagyon tetszett:) Ölellek mp. Vacskád
De így ám, nem nyavalyogni az elszelelt nyár után 🙂 lankadatlanul alliterálok, a kedvedért 🙂 ömp44444444444444kárókatonád
“azután súlytalanul sétálunk
csillagtársulások szabad terein”
REMEK
Köszönöm, Tibor… igyekszik az ember lánya “azután” ama csillagtársulások szabad terein sétálni 🙂
“gallyak közül kicsikart ég kékjét”
Ilyen gondolatok csak egy igazi Művészből jönnek elő…
Gratulálok!
Köszönöm figyelmedet, hagyott szavaidat, kedves Attila.
“hajlataid hajlékot adnak íveimnek”
– van egy ilyen kontakt-táncos bemelegítő játék, nemsokára előadjuk a pszichodráma-kongresszuson
-ez lesz a mottója
Jaj, nagyon örülök… köszönöm…