Kenyeremet ettem
jó késsel szegetten,
vacsorálni gyűltek
köribém a bajok.
Könnyű lett a lelkem,
könnyűt énekeltem,
nem vigyázta senki
fájnak-é a dalok.
Szegény ember vagyok,
mint az ártatlanok,
ezért nagyra növő
fára akasszatok.
Hiszen a világnak,
a világ bajának,
úgyse nem segíthet,
élek-e, vagy halok.
Nedelkovski jutott eszembe, ő azt mondja:
‘Nem törekszem arra, hogy tessem,
méginkább, hogy én járjak kedvetekben.
Az összes földi jó közül leginkább
ahhoz van kedvem, hogy magamat
egy jó nagy platánra felkössem.
Nem dicsőségem és boldogságom
gyanánt, hanem hogy a magasból
lássam Macedóniát’
Ölellek: Madárlány
Könnyűt énekeltél, mégis nagy súlya van, Barátom.
Mélyen érintő sorok…
Ölellek:
V.