A kardvirágok is leteszik a fegyvert. Ne keresd
a csalódást! A szél kisimítja az ösvényeket,
a fény végigcsorog a bokrok közt, folyik-folydogál,
majd cseveg a széllel jókedvűen. Nincsenek törvények
egy ilyen elhagyott kertben – és nincs bánat, nincs
sérelem, pedig a vállad mögül sértődött árvácskák
figyelnek. Elvarázsolt unokahúgok, csöpp halálfejek.
3 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
pedig…
Ismerem azt a kertet. Nagyon érzékletes képekkel írtad le.
Az elhagyott kert… mintha csak nagyszüleimét látnám, ami már csak egy törvényt ismer. az elmúlásét… szép ez a virágos keret, és tényleg csöppnyi halálfejek a figyelő árvácskák…
Szép képek, szép kert, mégha elhagyott is 🙂 valahogy békesség honol itt. Tetszett…