Interjú

Mióta? Régen. Hét-nyolc évesen
találtam magamban. Párosrímesen
bolyongott. Kimentettem és
azóta másképp működik a létezés.

Általában a gyermekkor. Igen.
Néha kerengés a semmiben,
máskor útravaló. Néha
a jelen. Az épp most tartaléka.

Úgy hittem érkezem, de csak jöttem.
A tornyok többsége mögöttem.
Merre még?  Már közel a távol,
s a maradék út megépül magától.

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    Most is ugyanúgy eltalált, mint amikor először olvastam.

  2. Pethes Mária szerint:

    Csodás a leütés… szívbemarkoló, s az előtte lévő sorok is, drágaIstvándorom… ölellek: KedvesMarid

Vélemény, hozzászólás?