Holtomiglan

Megvárjam, amíg elmegy az anyám,

és elfájdul, mint falevél a fán,

vagy ő várja meg, amíg én megyek,

jaj, ki lesz, aki türelmetlenebb?

 

Ő elfáradt. Én még csak fáradok,

már nem is hallja, amit dadogok,

nála az évek száma egyre nő,

míg engem torkon szorít az idő.

 

Azon tűnődöm, vajon mit tegyek,

hogy ne tapossák össze a hegyek,

hogy hűsítse a Himalája hó,

 

vagy fössem kékebbre a kék eget,

és értse meg a a papírrengeteg,

hogy ceruzámból kifogyott a szó.

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    Torokszorító idő, torokszorító sorok (itt is), Barátom…

  2. Seres Laszlo szerint:

    Nagyon mély, emberi érzések, gondolatok kedves Mityka. örülök, hogy itt is olvashattalak…)))

Vélemény, hozzászólás?