szabadabb lépésekkel
magabiztosan róni
kavicsos járdát
kerítések pergő festékét
csodálni ujjamon
mint színes havat
lehúzott redőnyök
pislogó tekintetébe
rám köszönő
múlt szemébe nézni
kutyánknak butaságokat
duruzsolni
s belépni a régvoltba vivő
mohazöld ajtón

itthon vagyok újra
érzem
szorosabbra kéne fonni
elrendelt kötelékünk
s nemcsak néhanap szívni be
a szülői ház fészek-illatát
aggódom értetek
magamért
hogy nem lesz alkalmam
nem lesz gyengeségem ellágyulni
kifordítani szívem
és elétek tenni

nem sírok
mennyi mindent
nem meséltem el
nem kérdeztem
válaszok alszanak
a hímzett terítő alatt
csönd csöpög a csapból

édesanyám
gőzölgő tányérban tálalja
szeretetét
mosolya ásító szakadékokat
világít be
édesapámmal megvitatjuk
a napipolitikát
és hogy a fradi már megint nem
elmúltak azok az idők
ahogy felettünk is eljártak az évek
megölelném
úgy istenigazából
és fülébe suttognám
ne haragudj
nem szereztem elég örömet
sajnálom hogy nem lesz unokátok
nem találtam jó partit
csak szerelmet
amit elvett tőlem a sors
póttestvért aki hirtelen halált halt
míg a bátyám távolabbra került
mint halott társaim

nem tudom miért vagyok itt
miért titeket választottalak szüleimnek
mit tanultam és mit nem
csak egy biztos
a szeretet
mely elkísér
minden utamon

/frissített 2014-es változat/