Hangolódás (két vers hét szóra)

Visszatalálni az alaphanghoz.
Megkeresni a világban a Dó-t.
Annyi baj van mindig. Hát, sóhajtozz!
De ne átkozd az életet adót…

Mert születni jó. Jó mindenképpen.
Halálra ítélt algoritmusok
kergetik egymást a mindenségben:
andalgó és gyorsuló rigmusok.

Emberek! Én hiszek a rímképlet
megváltó erejében! És hiszem,
hogy minden vers egy időkapszula.

A bennem reszkető istenképet
állandó hangra így kényszerítem.
Mint a hangvilla ágait az „A”.

*

Elásom ezt verset,
mint egy időkapszulát,
vagy mint egy itt felejtett
áldozatot. Egy ruhát-

lan testet, mi nem mozdul,
de tovább nő a haja,
mint a halálon túl
a születés sóhaja:

Oá! Oá! – susogja.
S foglya vagy, amíg hallod.
Hangvilla ága fogja
így az „A”-alaphangot.

E vers talán koporsó.
Benne nyugszik pár ideám.
S a rímképlet? Andalgó
vágyaim egyike tán.



Köncz-Münich András: Időkapszula
Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    Remek, Anikó.
    Mondhatni, zseniális.

  2. Vajdics Anikó szerint:

    Elpirultam, Tibor. Köszönöm.

    A.

  3. Pethes Mária szerint:

    Igen, megerősítem Tibor szavát: zseniális!

    “minden vers egy időkapszula.

    A bennem reszkető istenképet
    állandó hangra így kényszerítem.”

Vélemény, hozzászólás?