az éjszakából vakondokfejét
kidugja az álom fintorog
irtózik az ébrenlét illatától
gyorsan  visszaássa magát
csupán egy kupac Holdat hagy
de a hajnal kereke alatt
elporlik az is

*

szemközt a fának
én a külvilág vagyok
mikor kimegyek a szobából
megdöbben gyökereivel
próbálja elengedni a talajt
nem sikerül
irigykedik

*

hórukkos cinegék apró hegedűket
emelnek a hajnal hóna alá
a történések történni kezdtek
Isten továbbra is ott ül
a milliárdnyi képernyő előtt
és nézi a térfigyelő kamerák képeit