Fohászkodás – Saint-John Perse-ért

és ti szélviharok már annyiszor megleptétek a várost
hogy kiolvassátok az isteni törvényhozás következtében
a kopott kőtáblák alatt nyugvók álmait s oly sokszor
sodortátok a semmi dobszólója helyére a virradat fényét
öltözzetek zöldellő derűbe és ne engedjétek
hogy a vakrozsda megostromolja a temetőkert rácsát

és ti elszabadult hullámok a sólyomröptű fehér felhők
alatt görgessétek az ünnep határvidékéig a hála feliratú
kavicsokat csontokon morzézó fájdalom helyett zúgjatok
biztatót a gyermekkor lapulevelei alól kinövő árváknak
dicsérjétek a mindenható szerelmet úsztassatok eleven
fecskét az emberek elé hogy elfelejtsék a hűtlenséget

és ti szökevény szavak pásztoroljátok a költőket
hogy sokáig éljenek a szívek földerülésében cirkalmas
mondatok az emlékek domborművein meg ne kopjatok
daloljatok vigaszt a társtalanul tévelygőknek hadd lássák
a messzeségben feltámadni párjuk arcát akivel szívből
mondhatják miénk lesz mindörökké a miénk

Kategóriák: Vers.

8 hozzászólás

  1. Nemeti Vas Katalin szerint:

    a sólyomröptű felhők alatt cikázó hűséges fecskék:) és a hála kavicsok. De gyönyörű, nemcsak e kettő, hanem minden képe. Csodaszép fohász. Örömmel olvastam.

  2. Pethes Mária szerint:

    Saint-John Perse 17 példányban tudta megjelentetni a könyvét, mégis irodalmi Nobel-díjas lett 🙂

  3. Lucskai Vincze szerint:

    “ne engedjétek
    hogy a vakrozsda megostromolja a temetőkert rácsát …” mennyire igaz gondolatok, hiszen ha engedjük, hogy a múltat az enyészet vegye birtokba, akkor a jelenünket is tálcán kínáljuk neki …

  4. Bátai Tibor szerint:

    Ámen, úgy legyen, kedves Mari!

  5. Kőhalmi Ildikó szerint:

    Most majd megtörténik. Tavasz van. Hátha…

    1. Pethes Mária szerint:

      A tavasz képes a legmeglepőbb változásokra… és meglepően hirtelen 🙂

Vélemény, hozzászólás?