miután a férfi háromszor magáévá tette
megszólalt minden a halállal kezdődik
mondta és élvezetét lelte a szavakban
mert valóban halálos fáradtnak érezte magát
edzetlen volt a teste a kimerítő szerelmezésre
biztos volt abban ma a szokottnál lassabban
szentül le benne a nap gyerekes esetlenséggel
fészkelte be magát a kiskifli- nagykifli pózba
és hagyta hogy az elégedett hím keze
kedvére játszadozzon a mellbimbóival
értelmetlenség az idővel foglalkozni
néhány nap múlva úgyis begyógyulnak
a mikroszkopikus szakadások az izomrostokban
de ujjai őrzik a hervadhatatlan üzenetet
a másik borzongó bőrének braille-írásjeleit
*
pazar égi pajzs a hold
hangvilla búgása a csillagok zenéje
az éjszaka szemérmetlenül csibészes
a reggel tisztelettudóan bizonytalan
egy pad lábazatáról csúfolódón nyújtja
nyelvét a hitetlenkedőkre a halhatatlanság
vörössel festett szimbóluma
*
árvácskák tiktakolnak a virágórában
ki tudja hánykor és melyik zónába
hullottak mutatói így lett örökké tartó
minden pillanat amit az időtlenné vált
téren töltöttünk lassanként csordogáltál
át belőlem egy másik idősíkba
hogy a legszebb maradj
belekalandoztál
Drága Mitykám, “képzeli hát szertelen”
Ölellek: KalandozóMadárlány
“értelmetlenség az idővel foglalkozni” – bizonyos szempontból igen. Bizonyos szempontból meg jó. És az is nyújt némi biztonságérzetet, hogy minden relatív.
Legfontosabb a szabad átjárás az idősíkok között. Nagy baj nem történhet.
A legnagyobb biztonságérzetet a relativitás adja, meg a rés az idősíkok között
Örökké tartó.
Mert hervadhatatlan.
Benned.
Tartottam tőle, hogy sokan megrökönyödnek majd, amiért oly hosszú idő után ismét egy szexes verssel rukkoltam elő. de én nem vagyok prűd, a szerelemnek erről a részéről e is ugyanolyan természetességgel verselek, mint magáról a halhatatlan érzelemről. köszönöm, hogy nem hökkentél meg Te sem
“pazar égi pajzs a hold
hangvilla búgása a csillagok zenéje
az éjszaka szemérmetlenül csibészes
a reggel tisztelettudóan bizonytalan
egy pad lábazatáról csúfolódón nyújtja
nyelvét a hitetlenkedőkre a halhatatlanság
vörössel festett szimbóluma”
Ez egy komplett kép a képben, vers a versben, mégis szerves része. Nagyon tetszenek a hasonlataid. Nem mindennapiak az biztos:) Ölellek Madárkám
Köszönöm, drága Vacskám, hogy ebből a versemből a lírai rész érintett meg… ami a képeket illeti, ismersz már, pazarLÓ vagyok
ömp44444444444madarad
Minden lehetséges egy másik idősíkban.
Ez a vigasz az elmúlásban