a táj horgolni kezdi már a csöndet
magára csukja szirmát a csöpp virág
és a holdfénybe öltözött tavon
örvényeket kavar a vadkacsaláb

távoli tanyában elfújják a lámpát
a könyvjelző virraszt holnapra vár
ezüstpor alatt alszik a vidék csak
a keréknyom lohol a szekér emléke után