évtizedek óta

kereslek a Tó hullám-mezőjén
lenyergelt szélviharokban a táj állandó
változásában vakondtúráshoz hasonlító
felhőfodrokban ecetfák kiirthatatlanságában
a fotoszintézisben egyensúlyukat vesztett
nappalokban a széthasadt világosságot
összefércelő fecskék röptében

kereslek az internet végtelenségében
a politikai hacacárékkal egymásnak ugrasztott
nép összefogásának lehetőségében
a zsarnokság idényjellegűségében
instant levesporok ízetlenségében
az ember-ember elleni merényletekben
a tavasz himnuszában
a füvekben rejlő gyógyírekben

eleven tanúja vagyok az idő múlásának
ezért kereslek a holnapokban a tegnapok
betonalapzatában óraátállítások értelmet-
lenségében a tisztaszoba illatú esőben
ami a szerelmespárok szemébe csordul
végigfut az álmokon és igazzá mossa
a vallomásokat

kereslek a fényemből sarjadt betűkben
a halhatatlanságodról hallgató mondatokban
megtévesztő mosolyok késének villanásaiban
férfiak ölelésében az ajkakon dúló csókcsaták
közben visszatartott lélegzetben sakkjátszmák
mattjában a scrabble-táblán kirakott szavak
összpontszámában a szivárvány gyűrődéseiben
utánad dudálok a sötétség kesztyűjébe
a kétely partján

váltig kereslek lejáratott ünnepekben az utolsó
vacsora legendájában egynyári virágok
tragédiájában a táj fölött virrasztó magányban
kereslek az álmokra csukódó varázslatok
koporsófedele alatt hogy elmondjam
bocsáss meg de nem vagyok méltó
az égtájak állandóságához nem emelhetem fel
a téged megillető elismerés magasába a neved

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    …és itt talál(hat)od meg, drága Mari: a VERSben.

Vélemény, hozzászólás?