pohárkoccanás darabokat tört a csendből
portálüvegre páracsepp rajzolt kalligráfiát
egyikünk szavalni kezdett a végtelenről
s valaki ujjával dobolt egy apró ritmushibát
hamis ólomkristály nyelte a cigarettacsikket
s a füst mint bűvésztrükkben a lebegő leány
embermagasságban elfeküdt majd keringett
turbulencia az álmosléptű pincérek után
földőlt pohár bora rajzolt sárga színű tengert
a móló kiskanál volt s kalózhajó a perecdarab
lapoztunk majd némán vártuk a körúti reggelt
és az éjjel lyukas zsebéből kigurult a Nap
Itt is, most is élmény volt olvasnom.
Köszönöm Tibor!—ez az eseménysor, nem sokkal az első magyarul is olvasható Pessoa kötet (Ez az ősi szorongás, 1969) megjelenése után történt a Hungária étteremben, azaz a New York kávéházban 🙂
“és az éjjel lyukas zsebéből kigurult a Nap”
Spanyol- és portugálszakos hallgatóként volt szerencsém portugálul olvasni azokat a Pessoa-verseket, amelyeket soraid elém idéznek. Most kedvem támadt elővenni újra a magyar fordításokat is.
Úgy érzem, drága Istvándorom, nem is a portugál zsenivel, magaddal találkozol ezekben a versekben. Te vagy a nyolcvanhetedik álneve 🙂 Ölellek: KedvesMarid