borjadzik az ár
jéghegyet
s mint megcsapolt erek
szivárognak el a kék gleccserek
s én csak csepp
a szivárgásban
feneketlen malmába zuhanokaz anyaméhben
mély sötétben
pusztít a kis homoki cápa
testvéreket öl a báty
s a léha szülő
gyilkost szül ő
elevent
tarantino kutyaszorítóban
táncoltatják született gyilkosok
elegetés fából az a bitang ló is
a falon belülre vonszolt fakó
csataló
hős trója csutakol
s a kapu előtt odüsszeusz sárkányt ereget
vihar kap alája
tépázza
madzagon rángatott marionett istenek
faragnak faragnak rájagerinc hegyeketkirakott bűvös kocka lelke
reccsen
és szétgurulnak a darabok
mint elefántcsont kehely mélyből
kirajzó agyaggalambok
az egyik tán én
és röppentek magasba fakadó harmatot
ha a sörét szíven talál
szivárvány cseppekké porladok
2010.01.22.
Szíven találtak soraid itt is, mint a versedbe írt sörét, kedves Vincze…
Köszöntelek, kedves Tibor!
Hihetetlenül hatásos!