Egy agyaggalamb hallucinációja

borjadzik az ár
jéghegyet
s mint megcsapolt erek
szivárognak el a kék gleccserek
s én csak csepp
a szivárgásban
feneketlen malmába zuhanok

az anyaméhben
mély sötétben
pusztít a kis homoki cápa
testvéreket öl a báty
s a léha szülő
gyilkost szül ő
elevent
tarantino kutyaszorítóban
táncoltatják született gyilkosok
eleget

és fából az a bitang ló is
a falon belülre vonszolt fakó
csataló
hős trója csutakol
s a kapu előtt odüsszeusz sárkányt ereget
vihar kap alája
tépázza
madzagon rángatott marionett istenek
faragnak faragnak rájagerinc hegyeket

kirakott bűvös kocka lelke
reccsen
és szétgurulnak a darabok
mint elefántcsont kehely mélyből
kirajzó agyaggalambok
az egyik tán én
és röppentek magasba fakadó harmatot
ha a sörét szíven talál
szivárvány cseppekké porladok

2010.01.22.

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    Szíven találtak soraid itt is, mint a versedbe írt sörét, kedves Vincze…

    1. Lucskai Vincze szerint:

      Köszöntelek, kedves Tibor!

  2. Györki Armand szerint:

    Hihetetlenül hatásos!

Vélemény, hozzászólás?