Égtájak merőlegesén

 

Mi az én didergésem?
Átok vagy fohász?
Szikláknak feszülő tenger
indulatrajzolata?
Időnk csillagporában
kitáruló szárnyak?
Pikkelyes rozsda repülésünk ívén?
A moccanatlan táj rezgő forróságában
fejtetőre állt zenit?

Csönd és csömör lakmározhat rajtam,
marad a hangom, marad a vérem,
de a szó kevés, ha szó marad,
és a fegyvereimmel sem megyek semmire
ronthatatlan arcoddal szemben:
szerelem!

Égtájak merőlegesén didergek.
Gyönyörűséges ellenségem,
üldözőm,
engedj végre leszállnom a földre,
adj ennem, innom,
hogy életre melegedjek végre!

 

4 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Örülök, hogy így érzed, drága Mari; Köszönöm figyelme(ssége)det.

  2. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    Én átmelegedtem a soraidtól. Éppen ilyesmiről fordítok egy novellát. Elküldöm, ha meglesz.

    1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

      Köszönöm a jó szót és a örömmel várom a novellát, Anikó. 🙂

Vélemény, hozzászólás?