Most a tó a Minden.
A kövek csillagrendszerek.
A tér felhajlik, mint szoknya
alja a szélben. Az idő
lassan felénk görbül.
Te maradsz, aki vagy.
Csak így érhetjük tetten
a fénynél is sebesebben,
a szépben a jót.
És ami a partról még
csak jégnek látszott,
egy képen már az ég.

Lehoczki Katalin fotója