Szemedben a tó
a Mindenség, a kövek
csillagrendszerek.

Kezed alatt a
tér felhajlik, mint szoknya
alja a szélben.

Az idő lassan
feléd görbül, s míg tágul,
te helyben maradsz,

hogy tetten érhesd
fénynél is sebesebben,
a szépben a jót.

S ami a partról
még csak jégnek látszott, egy
képen már az ég.

“Ég és jég egybeér” – Lehoczki Katalin fotója