Az igazáért holtáig remeg,
megcsomózza a szeretetemet,
nyolcvankilencet váltott a tavasz,
s ő nyolcvankilenc éve ugyanaz,
én belesimogatnék valamit,
de kőkemény, mint templomban a hit,
kiment belőle léte jó íze,
olyan magányos, mint egy szentmise,
s míg száz hibája gyötri, Istenem,
én minden egyért százszor szeretem.
3 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Játékosan érzelmes — remek, Batárom.
“kőkemény, mint templomban a hit” Ölellek: Madárlány
Gratula, Batárom!