bebámul sorsom ablakába
a hold tág pupillája
megnyitom jajmagas magányom
szűk börtönét a világra

tudom éveim nyáját pásztorolja kezed
s hogy ott vagy a Tóban párzó vizek
nászi sodrában szivárványszínű halak
mámorában virágnövesztő énekemben
szerelmes gerlék csattogó dalában
az agapenthus-virág szívemnek kedves
békekék gömbjében mosolyom fényében
folyóként hullámzó bánatomban

balsors kavicsa vagyok
páromat megszállottan várom
a parton záporszíj ostoroz
de jó itt nekem ahol élek
a csodák kertvárosában

bűvölj mindennap elevenné
csak legyek ingóköveid mohája
hadd építsek hazát föld és szabadság
porából mennydörgéseid epikáját
hadd írjam költeménnyé
Uram