Csak a nyúl emlékszik már…

Köztes állapotba sárgul.
A szem pörög,
forró nyár dúl,
határon innen, s azon túl.

A dombtetőn traktor töfög,
arat csépel. Haraglével
hajtott izmos kerekek,
tapodják a sereget.

Kalász marad,
szem pörög,
alul tipródik a rög.
Búza volt ő, egyben szép,
szalma, tűzrevaló csép
száll a szélben tétován.
Torkolattűz, a volán
mögül lövi ki a szemeket,
tornyosul a sárga hegy.

Széledt szálak halma holt,
fedi a szikkadt tarlót.
Szél lengésre, esővízre,
rajta felszökkenő ízre,
csak a nyúl emlékszik már.
Olyan kopár lett a határ…

Kategóriák: Vers.

8 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    De a nyúl itt is: emlékszik, Barátom!

  2. Pethes Mária szerint:

    Láttató sorok… az írásjelekkel miért nem vagy konzekvens? Szeretettel: Mari

    1. Szeretettel köszönlek, Kedves Mari! 🙂

  3. Mityka szerint:

    …s ameddig a lanka nyul,sír az apró, gyönge gyöp és lekonyul, lágyan ülnek ki a boldog halmokon a hullafoltok, alkonyul…
    ez kotorászott bennem a nyúl szóról.
    üdv.

  4. Gősi Vali szerint:

    Mindig különleges élmény, ha verset (is) olvasok Tőled, Kedves Péter 🙂

    1. Szeretettel köszönöm kedves figyelmedet, Valika! 🙂

Vélemény, hozzászólás?