Öregség

csukott ablakok
spaletták alig kinyitva
a szobában maradék fényt
szerelget az emlékezés
hátha sikerül működésre bírni
a csorba fogaskerekeket

Realista

mint teknősök ősi szigetükhöz
naponta megérkezik  a valóságba
beássa a szavakat de tudja
csupán néhány éri el az olvasót

Gyertyák

fehér páncélban vörös sisakban
forró könnyeket sírnak
mert álltukban fogynak el
és ez szörnyűbb így
mint csatában kaszabolni
hisz akkor még van
remény

Próféta

az apálykor homokba karcolt
betűket kiradírozta a dagály
megpróbálta hát sziklába vájni azokat
de érintésétől víz fakadt csobogott
és mindenki egyszerre lett szomjas
ittak

Daidalosz

gödörbe tócsa csődül
csillogó tükör
elfér az udvar farzsebében
s emlékezvén
egy régvolt röpülésre
a földön is a felhőket nézem

Odüsszeusz

ne rosszalkodj mondta édesanyja
apád gurulós lovat csinált neked
ő zsineget kötött a faállat nyakába
és húzta maga után Trójáig meg sem állt

Királylány

megfoghatatlan
e kacsalábon pörgő valóság
százezer-ablakú
mire sikerül megállítanom
pókhálós lesz az arcod
ráncaidba legyek tapadnak
s döglött sárkányok körülötted
Királylány

Ihlet

miféle álmok ezek
sem leltári számok
sem pontos írásjelek
sem őrült ámok
sem nyugtató lazúr
nincs semmi semmi
de épp terem
s a végtelen
héjába sorsommal
ütvefúr

Élet

fagolyókra cserélte a fészekben
lévő tojásokat de a gerlepár mintha
mi sem történt volna tovább
költötte azokat hülyék mormolta
de arcára  fagyott a mosoly mikor
a szülők etetni kezdték a fiókákat