ember-nem-járta feláramlásban iszonyú
szerkezet küzd a sötéttel húzza maga után
keletről a reggelt nyom és dobogás nélkül
oda kell érnie mielőtt kicsapódik a rémület
és az öregség parfüm alól előbukkanó szaga
viaskodik a szorításban zihál megdohosodik
tüdejében az igyekezet és más értelmet nyer
a bármikor beköszönt az ötödik évszak az
örök érvényű kategóriák ideje visszafűződés
a nyugvó- és kiindulópontba oda kell érnie
el a falaktól ki a szűkösség formálta térből
mielőtt megriad arca elé emelt saját kezétől
megkövesedik védekezésben gyanakvásban
elfelejti az öröm hívószavait és a feltétlen
hűség reguláit nem szabad megtörténnie
minden kudarc eltitkolt vereség leszárad a
bőrrel héja alól csírát engedhet óvatos indát
jó fonódásért oda kell érnie oda kell érnie
9 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Döbbenetes ez az “ötödik évszak”, címadó is lehetne…
ezt a gondolatod magammal viszem most a szívemben, belefúródott:
“más értelmet nyer
a bármikor”
Az ötödik évszakot sajnos már elég sokan leírták előttem. Kicsit sajnálom, hogy nem saját találmány.
A bármikor meg… mostanában újraértelmezések sorozata.
Hűűű, igazad van, antológia is, film is van ezzel a címmel… no, majd a kötetszerkesztésnél meglátod mit s hogyan, nem féltelek… 🙂
A nem féltést köszönöm!!!
oda KELL érnie
“El kell mennem
addig a házig.
S ha teteje
közben beázik?
El kell mennem
addig a házig.
S ha minden lakója
holtra fázik?
El kell mennem
addig a házig.
S ha belőle már csak
gerenda látszik?
El kell mennem
addig a vázig.
S ha lent vályog-közét
egerek töltik?
El kell mennem
addig a földig.
S ha zsuppját fűbe
eső döngölte?
El kell mennem
abba a földbe.”
Páskándi Géza: Ars poetica a pusztán
Köszönöm, Tibor! Muszáj, hogy hajtsa valami az embert. Ha más nem, egy kényszerképzet.
Donita hívta fel a figyelmet erre a versedre, KŐnk. Nagy vers, KŐvers, csak a címtől nem vagyok elragadtatva. Egyetértek Donitával: Ötödik évszak. Ölel: Hontalan, aki nem felejtette el “az öröm hívószavait és a feltétlen hűség reguláit”
Köszönöm, Józsi, a nem felejtést különösen! (én se felejtettem)
A címkérdésre visszatérek majd később, amikor már tisztán látszik, hol van ennek a versnek a helye, és mi a szerepe a történetben.
Viszontölelés!
Nehéz megszólalni. Talán nem is kell, hiszen “oda kell érni…” Klassz