Hallgatásod egyszárnyú ablakán
áttetszik a magány aszimmetrikus
titkosírása. Búcsúzások sivár partjain
keresed a gyermekkor házát. A biztonság
visszhangja megtéveszt, és amikor azt hiszed,
végre megtaláltad, felszívódik
mint tündöklő szivárvány.

*

Folyton vázlat vagy, a tárgyas igeragozást gyakorolja
rajtad az élet. Liliomok szoprán szólójában rekedsz,
halottak becéző szavait iszod.
Anyád karja a szeretet országútja.
Rég elporladt. Mindig különféle feltételeket
szab a holnap. Már nagyon unod.

*

Reggelre újra kiássa magát a kert földjéből
a távolság. Ne félj, ez a dübbenés csak egy
tévesztett ritmus a szívedben.
Az árvaság aritmiája.
Gyakran megesik ilyen elnéptelenedett napokon,
amikor lemondasz arról, hogy áttörd az ifjúság
felé az elmúlás falát. Ülj nyugodtan, ahogy
temetők padján az özvegyek, és ne bánkódj azon,
hogy a fény kedvére csúfot űz ráncokat termő arcodból.

*

Dér szitál a mennyországból. Anyád sírdogál,
mert egy hajnalban rád is rád teríti köntösét
a halál. A nyugtalan óra foszforeszkáló számlapján
még egyszer fölizzik körbejárásaid térképe.
Áttűnsz múltidőbe. Őrizetlenül hagyott
jegenyefák harangoznak érted.

*

Összes partodat feladtad a cselekvés szabadságáért.
Most végtelen tengernapok hullámain lebegsz és
sehol egy emberszabású sziget, ahol véget érne
végre ez az örökös himbálódzás.

*

Isten diktálását jegyzeteli egy traktor a szántóföldre.
Vetés-aratás-élet. Az ég képernyőjén adásszünetjel
a Nap. Egy nyárfa egyensúlyvesztésétől megbillen a táj.
Szélütött város kapaszkodik a fasor korlátjába.
Valószerűtlenségszámítást végez az agapanthus virág.
Már tudja, semmi köze a szerelemhez.

*

Megértő veled az utca, kigyújtja fényét
minden utcalámpa. Milyen látványos
a párhuzamosok kivilágított találkozása!

Megjegyzés:
megjelent az Egy vagy a közös térrel című kötetben, 2014-ben
a könyv megrendelhető: info@alkoto-haz.hu