amikor a Mindenható lekapcsolja fejed felett
az égi olvasólámpát az északi fényt
elülnek a böjti szelek Tovább →

Egy madár olvassa a hajnal kéziratát.
Mi már csak az áthatolhatatlant ismerjük
egymás szemében. Ha meglátogat bennünket
az álom, ébredéskor némán tisztogatjuk
örvényeit Tovább →

ne várj rám ott ahol a folyó tűnődik
hogyan kerülheti el a nehézkedési
erő hiányától mámoros uszadékfákat Tovább →

bal vállamon alszol
ismered az illúziók összes szakadékát
nappalok veszteségei elől
biztonságba álmodod magad Tovább →

Fölhúzott térdekkel ül a föld, két
kövér vakondtúrás a térdkalácsa. Tovább →

tisztelet neked csillogó magokkal bevetett
éjszakai ég aki még pirkadat előtt
kalandozásra bátorítod a jámbor alvókat Tovább →

És te Tó, ki a város legtitkosabb álmait ismered,
otthagysz bennünket a hanyatló kor lejtőjén, két
perc között megélt eleven pillanatban, közeledési
jelzőtáblák kopjafáinál Tovább →

fekete felleg csüng az égről. varjak károgása
nehezíti a gondolatot. odaólálkodik ágyadhoz
az este. múltadból hegy emelkedik ki, a szél
szétteríti rajta a remény pollenjét. Tovább →

törékeny fény gubbaszt a mogyoróbokor ágán.
a hallgatás ingerküszöbe alatt átkúszik utolsó
találkozásunk emléke. rád zúdulok, ahogy eső
a tájra. elárasztalak magammal. Tovább →