Tekinteted öröknyarát, tüzét.
Didergésekből vissza: melegedni.
Arcodat — egyedül lehetséges
arcát a szerelemnek. Tovább →

Csillagfény olvad, só a sebben. Magára
hagyatva a kemény, botrányhős, nagyhangú
legény. Lakolni kész, megérdemelten. Tovább →

Ereszkedsz, kaptatás érzetével az
izmokban. Kilököd a lengőajtót, Tovább →

Maga, igen, maga. A nevetséges
esernyőjével a megállóban. Noha
csak szemerkél. Hiába tekergeti
a nyakát. Mióta tudja, hogy figyelem? Tovább →

Asszociációs mező.
Változóban. Ő volt. Eddig.
Ám más közegben már nem ő Tovább →

Valahol messzi, mintha egy csillag —
de csak a képzelet, csak az.
Testetlenné foszlott megannyi ígéret. Tovább →

Vedd birtokba, ami a tied.
Meg fogsz lepődni, amikor utoléred,
akit bensődben kergetsz. Tovább →

tarkódon égtájak célkeresztje
gesztusok vetkőznek meztelenre Tovább →

Belé vetítem magam. Befogad, majd
a finomra hangolt psziché a saját
arcával sugároz vissza — engem Tovább →