újra egy vasárnap
amit át kell vészelni
pedig növekvő fekete lyuk
fal fel lassan
a gyász nem csillapul
a figyelem folyamatosan visszatér
a megváltoztathatatlan tényekhez
átpörgetem a múlt lapjait
mennyi nyertes játszma
egymáshoz közelebb vivő játék
érintések mosolyok viták
megértés összenevetés békülés
most sok hiábavaló csakazértis
neszez fülemben
halottak érted? halottak
felfoghatatlan leírva kimondva
kártyavár az élet
pillanatok alatt összeomlik
bármilyen erős szeretet tartja össze
semmi nem számít a végzetnek

gyönyörűen ragyog a nap
mint volt-szemetek pajkos sugara
ahogy rám szórtátok áldott fényetek
köszönöm hogy társaim voltatok
ezen a rövid úton
és osztoztatok örömömben bánatomban
nem maradt semmim
csak a fájdalom
amely minden szépséget
vállrándítással fogad
nélkületek értelmetlen
mint az én életem is
augusztus utolsó vasárnapja múlik
mintha több száz éve élnék
a lélek belefárad a hiábavalóságba
és továbbáll
remélem ott lesztek majd üdvözölni
mikor visszatérek
és a következő kör jobban sikerül

2014-08-31