Ami úr és szolga viszonyát illeti…

Milyen a költészet szolgálólánya?
Öreg? Fiatal? Kortalan cseléd?
Asztalod tele, ő a csontot várja

ott, hol kaviár van, bor és vargánya.
Ha kell, a szívét is kirakja eléd.
Ilyen a költészet szolgálólánya?              

Vagy csak azt hiszed, te fránya
„úr”, mert neki nem kell a zsíros ebéd,
asztalod tele, de ő a csontot várja,

mit te már lerágtál, nincs dohánya,
elejtett szavakkal tömi a zsebét?
Milyen a költészet szolgálólánya?

mit te már lerágtál, nincs dohánya,
hulladék szavakkal tömi a zsebét?
Milyen a költészet szolgálólánya?

mit te már lerágtál, hogy a kánya
rúgja meg, morzsával tömi a zsebét?
Milyen a költészet szolgálólánya?

Olyan, mint te. Csak soványabb. Párja
nincs sehol. Ki akar társnak egy gebét?
Asztalod tele. Ő a csontot várja.

Mi másnak kuka, neki kincsesbánya.
Poharak alján a semmi: Maradék.
Ilyen a költészet szolgálólánya.
Asztalod tele. Ő a csontot várja.

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Pethes Mária szerint:

    hűha, magába sodort nagyívű versed, Anikó!

  2. Bátai Tibor szerint:

    Külön is érdekes a 4-5-6. szakasz motívum-variálása. 🙂

Vélemény, hozzászólás?