Lenn sárga tenger, felül ágak-bogak kopaszodó gyöngyei. Hold világít és dagerrotípiát készít egy-egy hullócsillagról. Leszállók gyűlnek a törzs alatt, a kiálló ágak némelyike is hegyesedik. Megkúposodott, rőt és sárga árnyékok cikáznak. Távolról néhány fényes “fekete” pötty terül a halódó erdőnek látszóra.
Fák száradnak, sárgától sápadtig csoportosulnak a szenvedők, de bíborvörös seregek is tartják még magukat. Béka szökdös, odébb egy felhők felé fordult gyökérforma. Néhány héttel korábban ő is fa volt, letarolt vékony ágainak sarjai hajnövesztő hatást érzékeltetnek.
Két levél, pottyanás előtt madár benyomását kelti még, majd egyik jobbra, másik balra lebben le. A macska térdig avarban gázol, az egyik fa kérge is sír. A tél opáltükrén át burjánzó, kékes pöttyök és szétszórt időgorombulat dúl.
Az aláhullók eltakarnak mindent, ami még menthető volna. Egy sütőtök loccsan szét váratlanul és visszavágyódik a frissen szántott földbe, ami legalább barna és kiszámítható. Vagy nem?
Tavasszal a kidőlt fa is újra éled elméletileg. Ha tudná szegény, hogy kályhában végzi… De egy tüskebokornak látszó pici meggyfa éjjeli árnyékában, a lecsupaszodott ágak alatt, mindenféle egyéb alélt körvonalú növények, dideregve-vacogva, talán mégis joggal számítanak, hogy eljön még a nagy virulás. Igaz, addig a türelem nem rózsát, sőt sokaknak túlélést sem terem, de talán így van ez rendjén és most dobjuk félre a talánt.
8 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Megmondom őszintén, ez elég gyenge… kidolgozatlan, rengeteg benne a szóismétlés… de várjuk meg, mi a véleményük a többieknek. 🙂
Én nem úgy érzem.
Köszönöm, Kedves Mari! 🙂
“most dobjuk félre a talánt”
Itt is jó ötletnek gondolom, Barátom.
Itt is köszönöm, Barátom! 🙂
Kedves Péter! mint az alkoTÓház kuratóriumának tagja megdöbbenve nézem ezt az írást, nem értem, hogyan kerülhetett föl az oldalra, bizonyára Mária áldott jó szívének köszönhetően, mert Ő senkit nem akar megbántani. Nekem sem ez a szándékom, csupán annyi, hogy tudatom veled: az alkoTÓház színvonalát nem üti meg ez az ötlethalmaz. A továbbiakban céljainkhoz méltó(bb) műveket várunk tőled. Barátsággal. Hontalan
Kedves Hontalan!
A lét, mint örök változó jelenik meg írásomban, párhuzamban annak körforgásával. A színek, az elemek, a mozdulás és a mozdulatlanság vannak jelen. A sütőtök, mint elem kifejezetten megkapó rész… Minden ott van a sorok között feketén, fehéren…
Ebben a lángoló dimenzióban állnak soraim.
Barátsággal: Péter
Kedves Péter! Most olyan írást hoztál, mely egy túlírt, zavaros próza és egy rossz vers keveréke. Azért szólok, nehogy elindulj ezen az úton. Kérdezhetnéd, milyen úton? „A tél opáltükrén át burjánzó, kékes pöttyök és szétszórt időgorombulat dúl. „ Ezen. Csatlakozom Hontalanhoz: írásod nem üti meg az AlkoTÓház színvonalát.
Nézz körül István! 🙂
A tél opáltükrén át burjánzó, kékes pöttyök és szétszórt időgorombulat dúl.